1. Season 1. Part

"Zain Jawaad Malik"

Egy átlagos srácnak mondthatom magam.

Na jó nem... Most hazudtam. Különben nem szoktam. A nevem Zain Jawaad Malik 24 éves vagyok és egy gazdag hapsinak dolgozok aki igazából egész jó fej vagyis nem. Egy balfasz fasz. Akinek van vagy kettő kurvája.
-Hé te!  - szól az egyik gorillája.-Be mehetsz hozzá.
-Ja. De nevem is van.
-Meg lehet de a Hé te jobb. Na indulj befelé.
Majd be léptem és végig mentem a már elég sokszor meg járt folyosón és be mentem a kurva nagy nappaliba. Majd le ültem az egyik fotelbe.
-Lenne egy meló. - néz rám.
-Milyen?
-El kéne hozni egy táskát.
-Méret, súly és...
-Hely. - nevet. - Igen tudom.
- Pontosan.
-Olyan 50x 20-as és olyan 20kg-s.
-Király.-mondom majd fel állok.
-Akkor ma érkezik éjfélbe a hajó.
-Vagyis egy 50 x20-as 20kg-s táska és éjfélbe ér ide. Akkor holnap hozom is. 5000 dollár most a másik fele utánna.
-Mint mindig. - adja oda a pénzt.
-Viszlát. - állok fel és megyek ki az ajtón.
Majd be ültem a fekete Jaguaromba és haza indultam.
Jól el voltam éjfélig. A fegyvereket el raktam és biztosította magam. Meg kerestem Jasont volt tanáromat aki remélem, hogy segít nekem.
-Ebből nagy balhét lesz. - nyitja ki az ajtót.
-Ja lehet. Segitesz? - kérdem.
-Ja. Gyere be, beszéljük meg a részleteket.
-Király. - fogunk kezét majd be megyek.

***

00:00

Az ügyfél sehol. Meg pár perc és ha nincs itt el húzok innen.
Majd a hajó két másodperccel később meg  áll előttem.
-Te meg ki vagy?! - néz rám a néger srác a hajóról.
-Egy ember.
Majd rám tartja a fegyvert.
-Úgyan hát így kell bánni egy szállítóval?
-Tedd le. - mondja a főnöke. A srác le ereszti a fegyvert majd ki dobnak egy aktatáskát én meg  oda dobom ami valami volt.
Majd az aktatáskával el indulok a kocsi felé.
-Hé...annyi van benne amennyit meg beszéltünk? - nézek vissza.
-Nézd meg! Honnan tudjam én csak szállítottam.
Majd meg nézi.
-A főnöködnek üzenem, hogy még találkozunk.
-Át adom. - majd be ültem a kocsiba.
El indultam és amiutan már el hagytam a kikötőt meg álltam és meg vártam míg be száll Jason.
-Mi van a táskába? - kérdi.
-Nem nyúlok hozzá. Holnap elviszem neki és ezzel ennyi. El tűnök és soha nem fogom viszont látni.
-Jól teszed! Tűnj el és ne gyere vissza. Vigyázz magadra.
-Az lesz. Ígérem.
-De ezt most komolyan mondom. - néz  rám.
-Vigyázok...-hallgatok el.
-De ne úgy mint eddig.
-Oké. - mondom. - Hova vigyelek?
-Haza.
-Máris.
Majd amint haza vittem ki szállt.
-Vigyázz Squeezel nem sok jót mondanak róla.
-Már ki ismertem öt év alatt. Nem lesz gond.
-De ha mégis lenne én...
-Tudom segítesz.-nézek rá.
-Igen. De ne legyen balhé. Tudod hogy segítek de már vissza vonultam.
-Igen tudom. Most megyek.
-Nem jössz be?
-Nem. Még van egy dolgom.
-Értem. Akkor helló. - mondja majd kezét fogunk.
-Jason..-néz vissza. - Vigyázz magadra te is.
-Én mindig. Na menjél. Szia.
-Szia. - majd el hajtottam.

Haza mentem és a táskát be raktam a széfbe reggelig. El mentem lezuhanyozni és még élő vettem a gépemet.
Majd elég gyorsan el telt az idő és reggel lett.
Amiutan el készültem el indultam az aktatáskával együtt Mr. Squeeze-hez.
-Szólj neki hogy itt vagyok. - mondom az egyik gorillának.
Nem mondott semmit csak be ment és szólt neki.
-Be mehetsz. - jön vissza.
Úgyan úgy végig mentem a szokásos folyosón és be mentem a nappaliba.
Le ültem a fotelban és oda adtam a táskát neki.
-Meg nézted hogy....
-Első szabály...Soha ne nyisd ki a csomagot.
-Ez tetszik. - majd ki nyitja. - Ja igen ez a tiéd. - adja oda az 5000 dollárt. - Meg ez is a tiéd. - tartja rám a fegyvert és ki biztosítja.
De még mielőtt meg húzta a ravaszt fel keltem....
El mentem lezuhanyozni és fel öltöztem, majd be állítottam a hajam. Aztán el indultam Squeeze-hez.....